A szigetelések nagyfeszültségű viselkedésének vizsgálatára vonatkozóan az egyik legjobb állapotjellemző a vezetőképesség feszültség függvényében történő vizsgálata. A szigetelésen folyó áram a feszültség rákapcsolása után a kapacitív és a polarizációs jelenségek miatt időben erősen változik és a szigetelés típusától függően hosszabb-rövidebb idő alatt áll be a vezetési áram állandósult értékére. A lépcsős egyenfeszültségű vizsgálat célja a szigetelésen átfolyó áram mérésével a szigetelési ellenállás feszültségfüggésének meghatározása. Ebből a célból egy nagystabilitású, lépcsősen változtatható egyenfeszültséget előállító tápegységet a vizsgálandó szigetelésre kapcsolnak, majd a beállított első feszültséglépcsőn folyamatosan mérik az átfolyó áramot. Az első feszültséglépcsőn a mérés addig tart, ameddig a legnagyobb időállandójú polarizáció is aktiválódott, azaz az abszorpciós áram gyakorlatilag nulla. Ismerve a polarizáció időbeli lefolyását, a következő feszültség lépcsőn a mérés annyi időt vesz igénybe, amennyi idő szükséges a tiszta vezetési komponens méréséhez, majd a mérőberendezés automatikusan továbblép a következő feszültséglépcsőre. Ez az eljárás mindaddig folytatódik, amíg a feszültséglépcső el nem éri az előre beállított felső határt, vagy amíg a szigetelési ellenállás a feszültség függvényében való változás hányadosa az első feszültséglépcsőn mért értékhez képest nagyobb egy szintén előre megadott határértéknél Az egyenfeszültséggel végzett szigetelési ellenállás kiértékelését legegyszerűbben szivárgási áram feszültség függvényében történő változásából végzik, azaz a mért vezetési áramból nem számolnak szigetelési ellenállást, a fentieket a szivárgási áramra vonatkozóan fogalmazzák meg. Másképpen megfogalmazva, addig van jó állapotban a szigetelés, ameddig a szigetelőanyag vezetőképességére jellemző szivárgási áram a feszültséggel arányosan növekszik, vagyis az Iv = f(U) görbe egyenes (ez az ideális szigetelés), vagy enyhén felfelé görbülő. A jó, de elnedvesedett szigetelés két szakaszból áll, de mindkét szakasz majdnem egyenes. Ha száraz és elöregedett a szigetelés, akkor a görbe erőteljesen felfelé görbülő jellegű, a feszültség függvényében felrajzolt áramgörbe töréspontjánál (könyökpontjánál) részleges vagy teljes átütési következhet be. Ha állandó feszültségen a szivárgási áram növekszik, akkor szintén a szigetelés romlására, esetleg a közeli átütésre enged következtetni. A mérési feszültség legnagyobb értékének kiválasztásánál sok mindent figyelembe kell venni (mióta van üzemben az egység, milyen a szigetelés állapota, mi történt eddig a berendezéssel, mi a megkívánt megbízhatóság, stb., de általában új berendezéseknél a legnagyobb érték a váltakozófeszültségű próbafeszültség 1,7-szerese (a váltakozó próbafeszültség értéke maximum a névleges feszültség 1,25-1,5 szerese szokott lenni). A kezdeti feszültséget a maximális mérőfeszültség 1/3-ára ajánlják, és ezen az első lépcsőn legalább 10 percet mérnek, és akkor meghatározható a 10. ill. 1. percben mért szigetelésekből számolt polarizációs index.
